Féktelen motorozás-Niall Horan
Vasárnap reggel 10:00, még nyomom az ágyat amikor megcsörren a mobilom.
-Ki hív már?!-dünnyögtem harapósan az orrom alatt.
Azonnal elszállt a rosszkedvem:
-Niall!-szóltam bele vidáman a vonalba.
-Kicsim! Csak nem, felébresztettelek?
-Ó, dehogy...(áshh...)-ásítottam bele a telefonba.
-Gondoltam,hogy igen. Hiszen amennyire én szeretek enni, te annyira szeretsz aludni.
-Ez így van!-helyeseltem.
-De miért is hívtál?-kérdeztem.
-Csak azért, hogy nem lenne-e kedved eljönni ma fagyizni, meg beülni egy mozira?-kérdezte rendkívül érdeklődően.
-Hát igen, igazából nagyon szívesen mennék, de..-félbeszakított.
-Ezaz! Körülbelül mikor menjek érted?
-Niall!-kiáltottam a telefonba.
-...Szobafogságban vagyok. És persze, hogy miattad drágám. Hisz nem emlékszel? Hát hajnali 4- re kell hazahozni apuci kicsi lányát!?- kuncogva kérdeztem.
-Jajj tényleg, ne is juttasd az eszembe "csak egy kicsit elhúzódott a koncert "..tudod?!-nevetett ő is.
-Hát igen."Elhúzódott a koncert"(És az ágyban végződött)..De most mennem kell reggelizni. Szia kicsim!
-Jó! Majd még hívlak. Szeretlek!- köszönt el ,majd letette.
Délután 2 körül motorbrummogást hallottam. Jött egy sms-em persze, hogy Nialltől:
-"Szia kicsim!
Nézz ki az ablakon!"
Odaszaladtam az erkélyhez.Lenéztem. Ott állt Niall az ablakom alatt az új motorjával.-intett nekem.
-Ugye tudod,hogy mit jelent az, hogy szobafogság? Nem jöhet fel senki hozzám és én sem mehetek sehova.-Kiabáltam le mosolyogva az erkélyről.
-Ugorj bébi!-kuncogott, majd széttárta a kezét.
(Ez hülye)-gondoltam magamban magamban, de persze nem mondtam ki.
-Megőrültél?!!-Kérdeztem , és azt selytettem, hogy mégis ugrás lesz a vége.
-Csak számolj el háromig és ugorj, de ne félj, elkaplak!-bíztatott Niall.
Kinyílt a szobám ajtaja.
-Apa!-kiáltottam és ugrottam.
Niall karjaiban landoltam és megcsókolt.
-Indíts! Indíts!-üvöltöttem Niallnek, mert az apám már rohant le a házból, azonban mihint kimondtam, ő már nyomta a gázt és 180 km/h sebességgel repesztettünk. Éreztem, ahogy lüktet a szíve az én szívem ritmusára, főleg akkor éreztem, amikor szorosan átöleltem. Tudtam,hogy boldog, mert a visszapillantótükörben láttam azokat a mosolyokat, amikor átöleltem. De én hárommal akkoris boldogabb voltam! Három méterrel a felhők fölött!!
...Körülbelül este 8-ra értünk vissza a lakásunkhoz. Niall felkísért. A szüleim nagyon mérgesek voltak . Ők maguk sem értették, hogy én miért mosolyogtam végig a fejmosást. De Niall se..
Kérdőre vontak, de én csak ennyit feleltem kuncogva:
-Ille berek, lába kerek, a motorosok jó emberek!
Klau:-) ~
Kinyílt a szobám ajtaja.
-Apa!-kiáltottam és ugrottam.
Niall karjaiban landoltam és megcsókolt.
-Indíts! Indíts!-üvöltöttem Niallnek, mert az apám már rohant le a házból, azonban mihint kimondtam, ő már nyomta a gázt és 180 km/h sebességgel repesztettünk. Éreztem, ahogy lüktet a szíve az én szívem ritmusára, főleg akkor éreztem, amikor szorosan átöleltem. Tudtam,hogy boldog, mert a visszapillantótükörben láttam azokat a mosolyokat, amikor átöleltem. De én hárommal akkoris boldogabb voltam! Három méterrel a felhők fölött!!
...Körülbelül este 8-ra értünk vissza a lakásunkhoz. Niall felkísért. A szüleim nagyon mérgesek voltak . Ők maguk sem értették, hogy én miért mosolyogtam végig a fejmosást. De Niall se..
Kérdőre vontak, de én csak ennyit feleltem kuncogva:
-Ille berek, lába kerek, a motorosok jó emberek!
Klau:-) ~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése